Történet

A West Ham United Football Club egy angol futballcsapat London keleti részén. 1904 óta az Upton Parkban található 35 303 férőhelyes Boleyn Groundon játsszák hazai meccseiket.

A klub 1895-ben alakult Thames Ironworks néven. 1900-ban újjáalakultak West Ham néven. Kezdetekben a Southern League-ben (Déli Liga) és a Western League-ben (Nyugati Liga) játszottak, az Angol Labdarúgó Ligához 1919-ben csatlakoztak. Először 1923-ban szereplhettek az élvonalban, ekkor az FA Kupa döntőjéig is eljutottak. A Kalapácsosok történetük során végig az első két osztály valamelyikében szerepeltek és háromszor hódították el az FA Kupát (1964, 1975, 1980). Nemzetközi szinten két sikerük van, az 1965-ös KEK- és az 1999-es Intertotó Kupa-győzelem. Legjobb bajnoki helyezésüket az 1985/86-os idényben érték el, amikor harmadikok lettek. A WHU az egyetlen csapat, mely a Premier League-ben több, mint 40 pontot szerzett és mégis kiesett (2003).

A klubot 1895-ben egy helyi futballbíró, Dave Taylor és a Thames Ironworks hajógyár tulajdonosa, Arnold Hills alapította. Az újonnan létrejött csapatról 1895 júniusában jelentek meg először hírek a Thames Ironworks Gazette-ben.

Az első években még amatőrként működtek és a legtöbb játékos a hajógyár dolgozói közül került ki, például Thomas Freeman (tűzoltó), Walter Parks (ügyintéző), Johnny Stewart, Walter Tranter, James Lindsay (kazánkészítők), William Chapman, George Sage, William Chamberlain és Charlie Dove.

Az ekkoriban még Thames Ironworks FC néven működő csapat 1895-ben megnyerte a West Ha Charity Kupa első kiírását, 1897-ben pedig bajnokok lettek a London League-ben. 1898-ben profivá váltak és beléptek a Southern League másodosztályába. Első próbálkozásra feljutottak az élvonalba, ahol hátulról a másodikok lettek, de aztán stabil, szívós csapattá váltak. Ekkoriban a Fulham is a Southern League tagja volt.

A klub meze eredetileg sötétkékek voltak, ezt Arnold Hills vezette be és "oxfordi kék"-nek hívta. 1897-től 1899-ig égszínkék mezük volt fehér sorttal. Ezután kerültek használatba a vörösbor színű, égszínkék ujjú szerelések, melynek az ötletét az Aston Villától vették.

Anyagi nehézségek miatt a Thames Ironworks FC 1900 júniuában bezárta kapuit, majd 1900. július 5-én újjálakult West Ham United FC néven. A csapat becenevében (Kalapácsosok) még mindig él a régi, munkásokból álló gárda emléke. Az újjászületés után egy ideig továbbra is a Memorial Groundon játszottak, de aztán az Upton Park közelébe költöztek. 1901-től kezdve nem volt saját pályájuk, ezért helyi csapatoktól béreltek játékteret. 1904-ben költöztek be jelenlegi otthonukba, a Boleyn Groundba.

A stadionavatót éppen legnagyobb riválisuk, a Millwall ellen játszották. A WHU 3-0-s győzelmet aratott a körülbelül 10 000 fős nézősereg előtt.

1919-ben léptek be a Labdarúgó Liga másodosztályába, 1923-ban aztán feljutottak az élovalba. Ebben az évben az FA Kupa-fináléba is bekerültek, de győzniük nem sikerült. Váltakozó sikerrel szerepeltek a Division One-ban, de 10 évig sikerült bent maradiuk. 1927-ben pedig ismét jó kupaszereplést tudhattak magukénak, az elődöntőig jutottak.

1932-ben a West Ham kiesett a másodosztályba, így a vezetőség elküldte a kispadról Sydney King-et, aki 32 évig volt menedzser. Helyére az asszisztense, Charlia Paynter lépett, aki különböző szerepekben 1897 óta segítette a klubot. 1950-ig maradt a Kalapácsosok alkalmazásában.

A United a következő 30 év legnagyobb részét a második vonalban töltötte, Paynter távozása után Ted Fenton lett a vezetőedző. 1958-ban Fenton ismét feljuttatta csapatát az élvonalba. Ekkor sokat javult a csapat játéksa és egyre több jövőbeli sztár jelent meg a keretben.

1961-ben Fenton távozott és Ron Greenwood került a helyére, aki hamar két nagy trófeát nyert a klubbal. 1964-ben az FA Kupa, 1965-ben pedig a KEK-serleg került a vitrinjükbe. Az 1966-os VB-n a világbajnok angol válogatottban Bobby Moore, Martin Peters és Geoff Hurst képviselte a WHU-t. Utóbbi az egyetlen olyan játékos, aki mesterhármast tudott szerezni VB-döntőn. Az 1974/75-os szezon rosszul indult a csapat számára, így Greenwood lemondott és pénzügyi igazgató lett. A vezetőség többi tagjának értesítése nélkül John Lyallt nevezte ki menedzserré. Az eredmény siker lett, hiszen Lyall első négy meccsén 20 gólt szerzett a gárda. 1975-ben ismét elhódították az FA Kupát.

1976-ban ismét eljutottak a KEK döntőjébe, de ott 4-2-re kikaptak az Anderlechttől. Ezt követően Greenwood távozott a pénzügyi igazgatói posztról, hogy átvegye az angol válogatott irányítását Don Revie távozása után.

A West Ham 1978-ban kiesett a Division One-ból, de Lyall 1980-ban így is újabb FA Kupa-sikerig vezette őket. Azóta egy élvonalon kívüli csapatnak sem sikerült megismételnie ezt. 1981-ben visszajutottak a legfelsőbb osztályba, majd 8 év után ismét kiestek, ami Lyall kirúgásához vezetett. Lyal nevéhez fűzödik a legjobb bajnoki helsezés, egy haramdik hely, melyet 1986-ban ért el.

Ezután Lou Macari lett az új menedzser, de ő kevesebb, mint egy szezon után távozott, hogy tisztázza a nevét a vádak alól. Azzal gyanúsították, hogy illegális fogadásokat kötött, míg a Swindon Town mestere volt. Utódja Billy Bonds lett, aki első teljes szezonjában (1990/91) visszajuttatta a WHU-t az élvonalba. Ezt követően rögtön kiestek, így nem lehettek ott a Premier League megalakulásánál. A másodosztályban a második helyen végeztek, így visszajutottak a legjobban közé.

Bondsnak sikerült bent tartania csapatát a Premier League-ben, de távoznia kellett, helyére 1994 augusztusában harry Redknapp került, aki nagyon aktív volt az átigazolási piacon. Sok külföldi játékost igazolt le ingyen, a Bosman-szabály szerint. Az 1998/99-es szezonban ötödikek lettek, ami ekkor nem volt elég ahhoz, hogy automatikusan az UEFA-Kupába kerüljenek. Az Intertotó Kupában viszont elindulhattak és meg is nyerték azt, így mégis részt vehettek Európa második legrangosabb nemzetközi kupasorozatában. A jó eredmények ellenére Redknappnek mennie kellett a 2000/01-es idény végén, mert nem jött ki jól a vezetőkkel. Helyére az ificsapat edzőjét, Glenn Roedert nevezték ki.

Roeder első szezonjában hetedik lett a United, de már ekkor is voltak olyan figyelmeztető jelek, mint egy Blackburn elleni 7-1-es vereség, de az Evertontól és a Chelsea-től is öt-öt gólt kaptak. A 2002/03-as szezonban meglehetősen rossz formában volt a csapat, ez kiesést eredményezett, így 2003 nyarán Roeder távozott. Alan Pardew lett az új menedzser, aki a rájátszás döntőjébe juttatta a Kalapácsosokat, de ott kikaptak a Crystal Palace-tól. Még egy évig tehát a másodosztályban maradtak, de aztán visszajutottak a Premiershipbe.

Feljutásuk után kilencedikek lettek, amire joggal voltak büszkék a szurkolók. A 2005/06-os szezon legnagyobb eseménye mégis az FA Kupa-döntő volt, ahol a Liverpoollal küzdöttek meg és tizenegyesekkel kikaptak. Ennek ellenére bejutottak az UEFA-Kupába, mivel a Vörösök kvalifikálták magukat a BL-be.

A West Ham két nagynevű játékost is igazolt 2006 nyarán Carlos Tevez és Javier Mascherano személyében. Majd egy Eggert Magnússon által vezetett izlandi csoport felvásárolta a klubot. Rosszul indult a szezon, így Pardew-nek mennie kellett, helyére Alan Curbishley érkezett.

A 2006/07-es idény végén sikerült megmenekülniük a kieséstől, mivel utolsó kilenc meccsükből hetet megnyertek. Az utolsó fordulóban még mindig nem volt biztos a bent maradásuk, ekkor Carlos Tevez góljával legyőzték a már bajnok Manchester Unitedet, így elérték céljukat. Teveznek hatalmas szerepe volt a túlélésben, hét góljából öt rendkívül fontos, győzelmet érő találat volt. A szezon után éppen a Vörös Ördögökhöz igazolt.

A 2007/08-as szezon nagy részét a tabella első felében töltötték annak ellenére is, hogy Craig Bellamy és Kieron Dyer szinte végig sérültek voltak. Utolsó meccsükön 2-2-es döntetlent játszottak az Aston Villával, így tizedikek lettek, három ponttal nagy riválisuk, a Tottenham Hotspur előtt.

A 2008/09-es szezonban ugyancsak a tabella első felében foglaltak helyet, majd edzőváltás következett, Gianfranco Zola lett az új menendzser. Dean Ashton csak(!) 5 mérkőzést játszott. míg Craig Bellamy a Manchester city-hez igazolt. Behrami az új szerzeményünk is megsérült, majd Carton Cole is kidőlt, majd Scott Parker se tudta végigjátszani a szezont.A fiatalkora viszont nem volt panasz, megállták a helyüket,gondolok itt James Tomkinsra, Mark Noble-ra, Juniror Stanislas-ra...
Így a 9. helyre kapaszkodott fel a csapat, holtversenyben a Spurs-szel, aki jobb gólkülömbsége miatt előzte meg a West Ham-et.

Címer

A csapat eredeti címere két egymást keresztező kalapácsból állt, mivel főként ez az eszköz volt használatban a vas- és hajógyárban. A vár az 1903/04-es szezonban került mögéjük egy helyi épületet, a Green Street House-t szimbolizálva. Ezt Boleyn Castle-ként is emlegették Anne Boleyn után, aki VIII. Henrik angol király második felesége volt.

A logót az 1990-es évek végén átalakította egy londoni tervezőiroda, a Springett Associates. Az eredmény egy világosabb vár lett kevesebb kereszt alakú ablakkal és a tornyok tetejéről is eltűntek a csúcsok. A tervezők a kalapács fejét is átalakították.

Stadion

A West Ham United jelenlegi otthona a Boleyn Ground, melyet egyesek Upton Parkként is melegetnek és London keleti részén található. Befogadóképessége 35 303 fő. A Kalapácsosok 1904 óta játsszák itt hazai meccseiket. Ezelőtt, a még Thames Ironworks FC néven futó csapat játszott a Hemit Roadon és rövid ideig a Browning Roadon is, majd 1897-ben a Memorial Groundra költöztek. Az újjászervezés után a gárda még négy szezonon keresztül szerepelt itt.

A korábbi elnök, Eggert Magnússon szerette volna, ha a WHU a 2012. évi nyári olimpiai játékok után a Londoni Olimpiai Stadionba költözik. A tervek azonban megbuktak, mert kiderült, hogy a játékok után a létesítményt visszabontják és a befogadóképeség 80 000 főről 25 000-re fog esni, így tehét kisebb lesz, mint a Boleyn Ground.

Magnússon nem adta fel a stadionváltás reményét, így még mindig valószínű, hogy a gárda kiköltözik a Boleyn Groundról. Állítólag 2011-re fog megépülni új otthonuk a west hami vasútállomás mellett.